Súlyos asztmával együtt élni igazi kihívás!

Számos tünet és panasz, amely a családot, a munkát és a társadalmi kommunikációt is érinti, ijesztő és kiszámíthatatlan exacerbációk, munkából/iskolából való hiányzás, állandó orvoslátogatás, a gyógyszerek mellékhatásai, a napi tevékenységek elvégzésének képtelensége.

Lehet ennél jobb!

Mindenkinek van valamilyen betegsége, és mindenki megérdemli, hogy alaposan megvizsgálják és a lehető legjobb gyógyszerekkel gyógyítsák.Ne elégedj meg ennél kevesebbel!

Az asztma az alsó légutak krónikus gyulladásos betegsége, amelyet rendszerint sikeresen kezelnek kontroll (gyulladáscsökkentő) gyógyszerek hosszú távú alkalmazásával és alkalmanként a tüneteket enyhítő gyógyszerek használatával. Van akinek sokkal nehezebben kezelhető gyulladása van, ezért gyakran jelentkeznek a betegség és/vagy állapotromlás tünetei. Ez azt jelezheti, hogy súlyos asztmában szenved, ezért részletes vizsgálatok szükségesek a betegség valódi természetének megállapításához.

Ahhoz, hogy a betegségét megértse és sikeresen küzdjön ellene, először is jól meg kell ismernie!

Asztma kontroll

A jó asztma kontroll elérése és fenntartása a kezelés fő célja és feltétele ahhoz, hogy a betegség súlyosbodása nélküli jó állapotot megőrizze. Az orvosok számára a jól kontrollált asztma a nappali és éjszakai tünetmentes állapotot jelenti, anélkül, hogy szükség lenne olyan gyógyszerekre, amelyek a panaszokat gyorsan enyhítik, valamint a mindennapi tevékenységek korlátozása és a betegség súlyosbodása nélkül. Ennek elérése érdekében az orvosok különböző dózisú inhalációs kortikoszteroidokat javasolnak, esetleg más asztma kontroll eléréséhez szükséges gyógyszerekkel együtt – egyénre szabva. Alapvetően mindig minimális terápiára törekednek a betegség jó/optimális kontrollja érdekében.

A terápiára adott válasz az asztma súlyosságának egyik fő mutatója. A betegség tünetei gyakran az inhalációs terápia indítása után hamarosan eltűnnek, ami azt jelenti, hogy az Ön asztmája enyhébb. De ez nem mindig van így! Néha még a maximálisan optimalizált kezelés sem elegendő, és ilyenkor beszélünk súlyos asztmáról.

Az asztmája nem kontrollált, amennyiben az alábbiak érvényesek:
– Asztmás tünetei (légszomj, mellkasi szorító érzés, köhögés) hetente több, mint kétszer jelentkeznek

– A tünetek enyhítésére szolgáló gyors hatású rohamoldókra hetente több, mint kétszer szüksége van

– Éjszaka az asztmája miatt havonta több, mint kétszer felébred

– A napi tevékenységeket nehezen végzi el

– Évente legalább két alkalommal orális kortikoszteroid kezelést igényel exacerbáció miatt vagy az előző évben legalább egy kórházi kezelést igényelt exacerbáció miatt

– Spirometriával meghatározott, hogy tüdőfunkciója károsodott

Nehezen kezelhető asztma

Orvosa nagy dózisú inhalációs kortikoszteroidokat javasolt egyéb gyógyszerekkel kombinálva, viszont tünetei és exacerbációi még mindig fennállnak? Az asztma nehezen kezelhető, ha vannak olyan tényezők, amelyekről nem tud, vagy amelyeket eddig nem fedezett fel, viszont azok a tünetek és exacerbációk kiváltói.

Az asztma kezelése magában foglalja a gyógyszerek rendszeres alkalmazását és a lehetséges kockázati tényezők elkerülését. Ha úgy dönt, hogy többé nem használja az inhalációs terápiát („pipát”), mert kerüli a lehetséges kockázatokat, vagy ha nem tesz annak érdekében, hogy elkerülje a kockázatokat, mert rendszeresen szedi a gyógyszert, jó esély van arra, hogy asztmája nem marad kontrollált. Az orvossal együttműködve fedezze fel tüneteinek okát, és állítsa be a betegség kezelését a saját igényei szerint.

Rendszeresen alkalmazza a javasolt terápiát, és igyekszik befolyásolni a kockázati tényezőket, de még mindig jelentkeznek tünetek és exacerbációk? Ideje felkeresni egy szakorvost, aki súlyos asztma kezelésével foglalkozik!

A rossz asztma kontroll kockázati tényezői
– Az asztma kontroll enyhítésére szolgáló gyógyszerek rendszertelen alkalmazása

– A tünetek enyhítésére szolgáló gyógyszerek túlzott használata

– Gyógyszerek, például béta-blokkolók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) használata

– Nem megfelelő éghajlati és mikroklimatikus viszonyok otthon vagy a munkahelyen

– Háziállatok (túlérzékenység esetén)

– Életmóddal kapcsolatos szokások (dohányzás, fizikai aktivitás hiánya, elhízás)

– Nem ismert vagy kezeletlen társuló betegségek (komorbiditások)

Társuló betegségek

A társuló betegségek hozzájárulnak az asztma tüneteihez és súlyosbodásához, valamint a rosszabb életminőséghez. A megfelelő kezelés nélkül lehetetlen a jó asztma kontroll elérése. A leggyakoribb társuló betegségek a következők: orrpolyposis, krónikus sinusitis, hangszalag diszfunkció, reflux betegség, szorongás és depresszió, elhízás, obstruktív alvási apnoe szindróma, bronchiectasia, szívbetegség, csontritkulás okozta kyphoscoliosis stb.

Súlyos asztma

Ha Önnek olyan asztmája van, amely az optimális kontroll elérése érdekében szakorvosi kezelést igényel, vagy a kezelés ellenére az asztma továbbra sem kontrollált, miközben kerüli a kockázati tényezőket és kezeli a társuló betegségeket, akkor súlyos asztmája van.

A kezelés első lépése a súlyos asztma diagnosztizálása. A súlyos asztma klinikai spektruma és megjelenési formája különböző:

– a betegség korai gyermek-, serdülőkorban vagy felnőttkorban alakul ki

– más betegséggel együtt jár/vagy magában jelenik meg

– a tüneteket allergének, vírusok, pszichés stressz vagy valami más okozzák

– enyhe asztmaként kezdődik, vagy kezdettől fogva súlyos formát ölt a betegség

– az inhalációs terápiára adott válasz csökkentett vagy nincs válasz

– a tüdőfunkció megtartott, fokozatosan romlik vagy a tüdőfunkció hirtelen hanyatlása következik be

– az alsó légutak kifejezett gyulladása, amelyben az eozinofil sejtek vagy a neutrofil sejtek dominálnak, vagy nincsenek gyulladásos sejtek, vagy akár teljesen gyulladásmentes

A súlyos asztma konkrét formájának meghatározását az orvosok súlyos asztma fenotípusnak nevezik. Annak megállapításához, hogy az Ön asztmája melyik formához tartozik, szükséges a vérképben az eozinofilek kimutatása, az alsó légúti köpet vizsgálata, a gyulladásos sejtek, allergiák (általános és specifikus IgE termelődés, bőrpróba) igazolása, a kémiai vegyületek jelenlétének kimutatása a kilégzett levegőben (nitrogén-monoxid), figyelembe véve a kórtörténetét és a jelenlegi tüneteit.

Miután súlyos asztmájának (fenotípusának) konkrét formáját meghatározták, az Ön betegségének fenotípusától függően kezelőorvosa különböző kezelési lehetőségeket tud javasolni, amelyek csak súlyos asztmában szenvedő betegek számára vannak fenntartva.

A súlyos asztma fenotípusai

A súlyos asztma két alapvető kategóriára osztható, amelyeket a légutakban lévő gyulladásos sejtek jelenléte határoz meg: (i) asztma, amelyben a T2-es típusú gyulladás dominál (ii) asztma, amelyben nincs T2-es típusú gyulladás (nem-T2). Ezeket a felosztásokat a kezelésre adott válasz alapján állapítják meg. Így például, ha Önnél a T2-es gyulladás dominál, akkor a nagy dózisú inhalációs kortikoszteroidok vagy a biológiai terápia hatására kedvező válasz várható. Amennyiben nem-T2-es típusú gyulladása van, akkor az inhalációs kortikoszteroidokra adott válasz nagyon gyenge vagy nincs, míg a biológia terápia a súlyos asztma ezen kategóriájának kezelésére még mindig fejlesztés alatt áll, és jelenleg nem elérhető.

Súlyos asztma, amelyben a T2-es típusú gyulladás dominál

Ezenkívül az asztma ezen kategóriája alkategóriákra (fenotípusokra) osztható:

1. Súlyos allergiás asztma: általában gyermekkorban kezdődik, gyakran társuló allergiás betegségekkel együtt jelentkezik, mint amilyen
   az allergiás rhinitis és/vagy atopiás dermatitis, valamint a családban előfordult allergia. A tünetek akkor jelentkeznek, ha olyan allergénekkel érintkezünk, mint például a poratka, pollen, kis háziállatok allergénjei stb. Az allergén expozíció specifikus immunglobulin E (IgE) termelődéséhez vezet, amely a légutak egyes sejtjeihez kötődik, és aktiválja azokat, ami allergia típusú gyulladást okozó kémiai anyagok felszabadulásához vezet.
   Ebben a fenotípusban hatásos lehet a nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid kezelés, vagy anti-IgE gyógyszerekre lehet szükség.
2. Későn kialakult súlyos eozinofil asztma: az eozinofilek (a fehérvérsejtek egy fajtája) számának növekedése jellemzi a légutakban. Ezek a sejtek képesek felszabadítani a gyulladást okozó kémiai mediátorokat. A betegség jellemzően későn (18 éves kor után) kezdődik, mindkét nemnél egyformán gyakran előfordul, és a tünetek nem kapcsolódnak az allergének expozíciójához (bár előfordulhat, hogy az allergénekkel szembeni túlérzékenység bizonyított). Általában először az orrnyálkahártyán polipok jelennek meg, majd néhány év múlva az asztma is kialakul, amely kezdettől fogva a betegség súlyos formáját ölti. A klinikai képet a betegség exacerbációi és a minden nap megjelenő tünetek uralják, amit hamarosan a tüdőfunkció elvesztése követ. Az inhalációs kortikoszteroidok nagy dózisú alkalmazásával nem érhető el a betegség kontrollja, és míg az orális kortikoszteroidok (OCS) krónikus alkalmazása hatékony lehet, a kezelés ezen formája számos mellékhatással járhat.
   A súlyos asztmának ez a formája néha kezelhető olyan gyógyszerekkel, amelyek gátolják az eozinofilek érését, mobilizálását és túlélését a légutakban, csökkentve számukat és ilyen módon elérve az asztma kontrollt.
3. Aszpirin által súlyosbított légúti betegség: a későn kezdődő eozinofil asztma egyik altípusa, amelyben a súlyos asztma mellett
   jelen van még a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekre (brufen, aszpirin, novalgetol, buscopan stb.) való érzékenység és krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal.
   Az asztmának ez a formája is számos tünettel és súlyos exacerbációval jár, és a gyulladásos sejtekben az eozinofilek dominálnak. Fontos kiemelni, hogy a betegeknek akkor is vannak tünetei, ha nem szednek nem-szteroid gyulladáscsökkentőt, véletlenszerű használatuk pedig hirtelen és nagyon súlyos, akár életveszélyes állapotromláshoz is vezethet.

A súlyos eozinofil asztma fenotípusának átfedése a súlyos allergiás asztmával a klinikai gyakorlatban viszonylag gyakori. Mindkét fenotípusnál előfordul a légutak eozinofil gyulladása, de a nem-allergiás, későn kezdődő eozinofil asztmában ez kifejezettebb. Emellett mindkét fenotípusban előfordulhat allergia, de az allergiás asztmában kifejezettebb. Ezért az orvosok nem mindig biztosak abban, hogy mely gyógyszerek a legmegfelelőbbek a súlyos asztma kezelésére. Ha egy gyógyszercsoport nem vezet a kívánt eredményhez, egy másik csoportot kell kipróbálni. Az asztmája optimális kezelésének biztosítása érdekében fontos, hogy együttműködjön orvosával és jó kommunikációt érjen el.

Súlyos asztma, amelyben a nem-T2-es típusú gyulladás dominál

A súlyos asztma ezen kategóriájának kezelése továbbra is nagy kihívást jelent, mivel a standard terápia nem hatékony, biológiai terápia pedig jelenleg nem áll rendelkezésre. Néhány alcsoportra (fenotípusra) osztható:

1. Súlyos neutrofil asztma: általában időseknél fordul elő, és a gyulladást a neutrofilek (a legtöbb fehérvérsejt, amelyek fő szerepe a fertőzések elleni védekezés) jellemzik.

Az asztma ezen formája rosszul reagál az inhalációs kortikoszteroidokra, és általában gyakori bakteriális vagy vírusos fertőzésekkel, valamint a légutak simaizmainak elváltozásával jár. Az asztma ezen formájának kezelése nagyon nehéz, néha bizonyos kis dózisú antibiotikumokat alkalmaznak, amelyek az immunválasz megváltozásához vezethetnek.

Súlyos asztma és dohányzás: a súlyos asztma olyan formája, amely a tüdőfunkció gyors károsodásához vezet, gyakori exacerbációk és bakteriális fertőzések jellemzik. A hatékony kezelés érdekében a dohányzás elhagyása szükséges.

Súlyos asztma és elhízás: leggyakrabban a középkorú vagy változókorban lévő túlsúlyos nőket érinti. A klinikai képet exacerbációk jellemzik. A standard kezelés általában sikertelen, ezért szükséges a testsúly csökkentése.