Hivatalosan 1986 óta bizonyítottan szenvedek ebben a betegségben, de úgy gondolom, hogy a betegség korábban is jelen volt. 15 éves koromban kaptam az első intravénás aminofillint, mégpedig egy iskolai kiránduláson Montenegróban, így a szép emlékek helyett ez maradt meg az emlékezetemben.
Életem hátralévő része nehéz volt, mert gyenge immunitásom miatt szinte mindig beteg voltam, és ez hozzájárult az egyre súlyosabb asztmámhoz.
Nehéz volt, mert mindenki szenvedett körülöttem, először a szüleim és a testvéreim, majd a feleségem és a gyerekeink.
A folytonos éjszakai ébredések, a segélyszolgálat mielőbbi érkezésére való várakozás (és ilyenkor öt perc is örökkévalóságnak tűnik), látni, ahogy mindenki szenved körülöttem, miközben a gyerekek elől megpróbálom elrejteni a fájdalmat.
Egy nagyon különös betegség: amikor a legkevésbé számítasz rá, lehetsz boldog vagy szomorú, vagy nem is tudom, nyugodt és gondtalan, a betegség hirtelen meglep.
Rengeteg aminofillin+kortikoszteroid ment át az ereimben, az előírt terápia mellett nem tudtam követni a pontos mennyiséget, és szükség szerint inhalátort is használtam…
Végül van egy üzenetem minden asztmás számára: küzdj tovább, és ne veszítsd el a reményt, talán te is hamarosan meglátod a fényt az alagút végén.
